"Tegnap este lezajlott a Magyar-Szlovák Baráti Est. Eme zenés rendezvényt talán úgy definiálhatnám egzaktul, hogy a koncertek az "NS Against Chauvinism" jegyében zajlottak. A szlovák rendezőségnek is ez volt a célja szerintem a találkozóval. Hosszú volt az út, megközelítőleg 250 km-t tettünk meg Halastól a helyszínig. A művelődési ház előtt tucatnyi készenléti rendőr strázsált és igazoltatott mindenkit, akik a koncertre érkeztek, viszont abszolút normális és korrekt volt a fellépésük, nem voltak ellenségesek. Mint később megtudtuk a falu környékén kommandósok állomásoznak a jelre várva, ha balhé lenne. Ezt igazán megnyugtató volt hallani, mert így olyan biztonságban érezhettük magunkat, mint valami prominens állami személy vagy diplomata! :D Évek óta nem tapasztaltam ekkora rendőri jelenlétet a koncertünkön, de most nosztalgiázhattam...
Érdekes volt a helyzet, hogy olyan közegben lépünk fel, ahol a szervezők tájékoztatása szerint 200-250 vendég váltott jegyet, amiből öt anyaországi magyar és a többi javarészt szlovák, illetve néhány felvidéki magyar volt. De a fogadtatás annál barátságosabb és emberségesebb, mint a magyar koncerteken és szórakozóhelyeken tapasztalható bánásmód magyar és magyar között. Természetesen tudom, hogy nem lehet reprezentatív az ő attitűdjük minden szlovákkal kapcsolatban, mint ahogy minden magyarral kapcsolatban sem az ellenkezője.
Csak néhány profán precendenst említenék meg, ami elgondolkodtatott és megérintett az este folyamán:
Elsőként léptünk a színpadra, ami mindig nehéz feladat, mert a hangulat olyankor még laposabb és majd a második fellépőtől fog a közönség igazán kibontakozni. Problémát jelenthetett volna az is, hogy a magyar nyelvű szöveget nem értette a közönség és mégis ez a kis tömeg jól érezte magát, sőt látszólag élvezte is az előadásunkat, legalább a zenét. Amit el is mondtam a mikrofonba, hogy igaz nem értik a szöveget a szlovák bajtársak, de talán a zene tetszik nekik. Felvidéki barátunk, kapcsolattartónk és tolmácsunk, Attila szintén megerősített ebben, ugyanis azt mondta a koncert alatt két szám között és a koncert után is, hogy körbekérdezte a publikumot, a szervezőket és a szlovák zenekarok tagjait, hogy mi a véleményük rólunk. Nagyon tetszett a zenénk és sajnálják, hogy nem értik a szövegét, a mondanivalóját. Összepakolás közben is jöttek oda többen gratulálni a zenekar minden tagjának, hol kézzel-lábbal, hol angolul, hol Attila tolmácsolásának köszönhetően, de kommunikáltunk velük és tetszésüket nyilvánították ki irántunk. Ezek szerint nem bánták meg, hogy minket hívtak meg a Fehér Törvény mellett magyar fellépőnek...
Sajnos nem várhattuk meg az összes zenekar előadását, mert sietnünk kellett haza, de amíg ott voltunk sokat beszélgettünk a szlovákokkal. Számomra meglepő volt az, hogy náluk meg van tiltva az ilyetén rendezvény, legyen az koncert, megemlékezés bármi! Ezért is tartják itt Magyarországon a bulikat a határmentén. Állítólag még a 88/14 jelkép is tilos, amiért már állítottak bíróság elé szlovákokat. Ahhoz képest nálunk akkor elég liberális és szelíd a politika.
Mint már említettem mindenki kedves volt és barátságos, de ami tényleg szembetűnő volt a részükről, hogy illemtudóak és udvariasak. Például amikor az előtérben állva beszélgettem és kortyolgattam a fél liter száraz pirosat, több ízben volt, hogy a mellettem elhaladóak akaratlanul meglöktek, ugyanis bezsúfolódtunk az italmérő elé. Nem az történt, mint itthon, hogy még neki állt följebb és elkezdett kurvaanyázni és bunkózni, mint a magyar, hanem hirtelen visszafordult megveregette a vállamat és kedvesen elnézést kért, én nyugtáztam, mondtam, hogy "never mind" és ment tovább. A nagy forgalmú férfi toalettnél és nem úgy, mint a bivalycsorda becsörtet mindenkin átgázolva, hanem előzékenyen előre engedtek, mivel számomra is természetes a finom modor, én is mondtam, hogy "After you!" De ő ragaszkodott hozzá, hogy én menjek előre. A falu polgármesterével és volt szerencsém megismerkedni, jó embernek tűnt. Látszólag jól érezte magát, jól szórakozott a koncertünkön és ő sem utálja a szlovákokat, pedig sokat jár át hozzájuk. Talán jobban ismeri a viszonyokat, mint mi.
Tudom talán ezek nüansznyi dolgok sokak számára, de nekem fontosak! Az emberséges, tisztességes viselkedés egymással szemben, egy nemzetet ilyen aspektusból is meg kell figyelni, hogy bánnak egymással és más népekkel. Minden szlovákra biztos nem igaz, de furcsa, hogy itt mindenki ilyen volt. Lehet, hogy mégse kellene minden szomszéd népet gyűlölni, mert a Trianon-szindrómában szenvedő nemzeti oldal ezen keresztül tekint rájuk. Viszont el kéne gondolkozni mindenkinek azon, hogyha eltűnik a fehér faj, akkor mit érnek el a nosztalgiával? Először össze kellene fogni európai népeinek a fennmaradásért, a keresztény, europid kultúránk megőrzéséért, és ha ez sikerült, akkor lehet tárgyalni, értelmesen területi vitákról, mert most nem ez a primordiális feladat, hanem a túlélés!!!
Általában azok szoktak gyűlölködni, akik még egy árva szót sem beszéltek velük. Nem adják meg az esélyt arra, hogy hallgattassék meg a másik fél is.
Nem akarom leírni a magyarokat vagy alávalóbbnak beállítani más néppel szemben, de tény, hogy van még mit fejlődnünk az illemből és a "szomszéd tehene is dögöljön meg!" betegségből.
Amit még szintén nem hagyhatok szó nélkül természetemből fakadóan, hogy meg kell hagyni a szlovák nők is szépek, csak szépet láttam! :D Úgyhogy ezúton is üzenem nekik, hogy úúúgy bírlak titeket! :)
Köszönöm a szlovák rendezőknek, közönségnek és a zenekaroknak, hogy részt vehettük a rendezvényen és meghallgattak minket. Külön köszönet Attilának a segítségért! Reméljük a kapcsolat megmarad továbbra is ilyen nívón!
Zárom soraimat! Elöljáróban és dióhéjban ennyit a tegnap este tapasztalatáról!
Kitartás!
Üdv: Norman"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése